Még egy posztot szentelek az amazonos sztorinak, megérdemli. Ha én egy ideális világban újságíró lennék (és nem kéne a hírverseny miatt összecsapnom az anyagot, és nem kellene a netes zsurnalizmus harsányságából kihallatszó szenzációt kreálnom) először feltérképezném egy „jön az Amazon” lehetőség kontextusát. Például azt, hogy a vállalat eddig lokális áruházat a következő piacokon nyitott (időrendben): Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Németország (és Ausztria), Franciaország, Japán, Kanada, Kína, Olaszország, Spanyolország. Gyorsan belátnám, hogy egyik sem egy súlycsoport velünk vásárlóerőben, méretben.
De mondjuk Lengyelország egy üzletileg reálisabb expanziós cél, és ha meg már odamennek, azzal a lendülettel a környékbeli kisebb piacokat is oda lehet csapni – talán úgy már kijön a matek. Simán lehet, hogy a 2004-es kínai indulást követő sokéves expanziós csend után most jött el az ideje egy nagyobb globális terjeszkedési hullámnak. Más kérdés, hogy bár régióban lehet gondolkodni, de ettől még minden országban ki kell építeni a partnerhálózatot, le kell ülni tárgyalni a kiadókkal, jogvédőkkel, miazmás, minden országban meg kell vívni a harcokat.
Így jó eséllyel arra jutnék, hogy ugyan nem valószínű egy magyarországi antré, ám azért nem is teljesen lehetetlen.
Utána megnézném, hogy azokban az országokban, ahol mostanában jelent meg helyi bolttal a cég – Olaszország (2010), Spanyolország (2011) –, hogyan csinálta. A példák azt mutatják: fokozatosan. Sehol sem volt rögtön kapható a Kindle, sehol sem volt nyitáskor azonnal helyi nyelvű e-könyv-kínálat vagy MP3 Store. E digitális tartalombiznisz bármelyik szegmense önmagában is rágós falat, nyilván időigényes ezek lokalizálásának előkészítése. Nem, először mindenhol a mosógép, laptop, hajszárító stb. volt kapható, némi – kevés – lokális tartalommal, nyomtatott könyvvel, fizikai hordozón tárolt zenével, filmmel kiegészítve. Kezdetben jellemző továbbá a lokalizált termékleírások töredékessége is – az amerikai boltéihoz képest.
Az Amazon.it 2010 novemberének végén startolt – 6 évvel az azt megelőző legutóbbi boltnyitás után – háztartási gépekkel, számítógépekkel, szoftverekkel, játékokkal, illetve könyvekkel, CD-kkel és DVD-kkel. Helyi raktár híján nem volt még elérhető a szimpla ingyenes szállítás, ez az opció csak az éves előfizetési díjba fájó Amazon Prime címmel járt. A Kindle-t és az e-könyveket egy évvel később, a digitális zenéket pedig csak közel két év múlva, idén októberben vették fel a kínálatba. (Ez alapján a minta alapján nem kell attól rettegni, hogy egy magyar oldalt elindító Amazon rögtön szétrobbantaná a hazai digitálistartalom-biznict, mondjuk nem is nagyon van mit, sajnos.)
Szóval ha újságíró lennék, és utána akarnék járni egy ilyen horderejű pletykának, elsőként a könyvkiadó-terjesztő üzletben, zene- és filmiparban esetleg logisztikai cégeknél dolgozó kontaktokat pingelném meg. Azért puhatolóznék a digitális tartalombizniszben megkerülhetetlen szervezeteknél is, hátha volt megkeresés. Megnézném azt is, hogy az amazon.hu domén a cég kezében van-e (nagyon régóta igen), de persze mindenekelőtt azt ellenőrizném, hogy épül-e, épült-e Pozsonyban elosztóközpont.
És már a guglizás kezdetén gyanakodni kezdenék. A hazai hírekben pozsonyi logisztikai/elosztóközpontként hivatkozott Amazon-kirendeltség ugyanis a beszámolók szerint „2200 négyzetméteren terülne el” (lásd az egyik korai, világosan félreértésre építő, a tényeket túldimenzionáló forrást: Bumm.sk). Ez a dimenzió egy 200 embert foglalkoztató irodának elég, egy régiós elosztóközpont számára kutyafaszafüle. A nagyjából 60 milliós olasz piac kiszolgálására egy Piacenza megyei kisvárosba, Castel San Giovanniba telepített Amazon-raktár több mint tízszer ekkora, 25 ezer négyzetméteres. Durván ugyanennyi főt számlál a Lengyelország, Szlovákia, Cseh Köztársaság és Magyarország által alkotott visegrádi négyes, és akkor még nem számoltuk ide Romániát és Horvátországot, melyeket a hazai sajtó szerint szintén a pozsonyi minilerakatból szolgál majd ki az amerikai multi (sőt, a Pénzcentrum szerint az előbbieket már most innen szolgálja ki).
Ami tehát a Bumm.sk-s sztoriból adatolhatóan stimmelni látszik (a forrás itt az Amazon eredeti sajtóközleménye, lásd a korábbi posztomban), az a 2200 négyzetméter, mely azonban nem egy logisztikai, hanem a kereskedőpartnereket támogatói call center központ területe.
